A ChatGPT az OpenAI által fejlesztett, generatív mesterséges intelligencián (MI) alapuló nyelvi modell, amely a GPT- (Generative Pre-trained Transformer) architektúrára épül. A modell célja, hogy természetes nyelvi párbeszédeket folytasson emberi módon, szövegeket generáljon, kérdésekre válaszoljon, valamint kontextusfüggő tartalmakat értelmezzen. A ChatGPT első nyilvános verziója 2022 novemberében jelent meg, és rövid időn belül a globális kommunikációs és médiaelméleti diskurzus egyik központi szereplőjévé vált.
Technológiai háttér: A ChatGPT működésének alapja a transzformeralapú mélytanulási architektúra, amelyet előzetesen nagy méretű szöveges korpuszon (pl. könyvek, cikkek, internetes források) képeztek ki. A modell fejlesztése két szakaszban történik: a pre-training során a nyelvi mintázatok és szerkezetek statisztikai megtanulása történik meg, míg a finomhangolás (Reinforcement Learning from Human Feedback – RLHF) során emberi visszajelzések alapján a válaszok minőségét, relevanciáját és társadalmi elfogadhatóságát optimalizálják.
Kommunikációelméleti jelentősége: A ChatGPT működése új megvilágításba helyezi az ember–gép kommunikáció hagyományos elméleteit. Míg a klasszikus számítógép közvetítette kommunikáció (CMC) médiumként tekintett a gépre, a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek – ideértve a ChatGPT-t is – már aktív diskurzuspartnerként viselkednek, ezzel közelebb állnak a Guzman és Lewis (2019) által bevezetett Human-Machine Communication (HMC) modellhez. A HMC lényege, hogy az MI nem pusztán információátviteli csatorna, hanem szándékolt válaszokat adó, társalgási kontextusokra érzékeny entitásként értelmezhető.
Társadalmi és médiahatások: A ChatGPT térhódítása jelentős változásokat hozott a médiatermékek előállításában, a tartalomfogyasztási szokásokban, valamint az oktatásban és a kreatíviparágakban. Pavlik (2023) szerint a generatív mesterségesintelligencia-rendszerek – különösen a ChatGPT – megváltoztatják az újságírás természetét: nemcsak az információ-előállítás válik gyorsabbá és automatizálhatóvá, hanem a szerkesztői és értelmezői munka is átalakulhat. Ez etikai kérdéseket vet fel, például az eredetiség, a szerzői jog, a manipuláció és az átláthatóság problémáját. A ChatGPT használata emellett hozzájárul a médiatudatosság kérdésének az újragondolásához is. A felhasználók – különösen a fiatalabb generációk – egyre inkább úgy lépnek interakcióba a médiatartalmakkal, hogy közben a tartalom generálásában is részt vesznek, akár közvetetten (utasítások, promptok formájában), akár közvetlenül (a válaszok értékelése révén). A felhasználó ily módon már nem pusztán befogadó, hanem „kognitív ko-szerző” is, ami új kérdéseket vet fel a médiatudatosság, a hatalommegosztás és az algoritmikus döntéshozatal viszonylatában.
Kritikai nézőpontok és kulturális kontextus: A generatív MI-k – így a ChatGPT – nem semleges technológiai eszközök, hanem értékekkel és normákkal átszőtt rendszerek. Kritikai társadalomelméleti és konzervatív nézőpontból felmerül a kérdés, hogy ezek a rendszerek milyen implicit emberképet, kulturális preferenciát vagy világnézeti elfogultságot közvetítenek. A nyelvi modellek ugyanis azon adatok alapján tanulnak, amelyek történelmileg és földrajzilag is szelektált reprezentációkat tartalmaznak. Ennek következtében a ChatGPT – bármennyire kifinomult is – társadalmi torzításokat is újratermelhet vagy felerősíthet, különösen, ha nem transzparens a tanítási adathalmazok kiválasztása és kezelése. Számos kutató – például Shoshana Zuboff vagy Evgeny Morozov – figyelmeztet a technológiai determinizmus veszélyeire: arra, hogy a mesterséges intelligenciát övező diskurzus hajlamos elfelejteni a társadalmi beágyazottságot, és technológiai megoldásokkal helyettesíteni a politikai, etikai vagy kulturális döntéseket.