Felfogási forma. A médiafenomenológia elkülöníti a felfogás tárgyát, anyagát, tartalmát és formáját. Az érzéki észlelést megkülönbözteti az élményből eredő többlettől (élményszerű érzékelés), a tárgyra való irányultságtól, továbbá a személyes észleléstől. Az apprehenzió a megjelenítendő tartalom hordozója, kerete, a médiában maga a szerkesztett műsorrész állandó formai váza. A médiaközönség az érzéki észlelésben az állandóan ismétlődő elemek – stúdióberendezés, műsorvezetési, műsorszerkesztési és tudósítási konvenciók – sémafelismerésével kap támaszt.
Az apprehenzió során a befogadó nemcsak a konkrét médiatartalom észlelését végzi, hanem annak formai és konvencionális jegyeit is felismeri, amelyek a tartalom értelmezéséhez keretet adnak. A médiatermékek ismétlődő szerkezeti elemei lehetővé teszik a gyors tájékozódást, valamint az adott műsor, műfaj vagy médium világában való eligazodást.
Például egy híradóműsor esetében az apprehenziót segíti a stúdió állandó díszlete, a hírolvasó megjelenése, valamint a megszokott műsorstruktúra (bejátszások, élő kapcsolások, hírsorrend). A közönség ezen elemek felismerésével azonnal tudatosítja, hogy hírműsorral van dolga, és ezzel együtt elvárásokat is társít hozzá (objektivitás, tényszerűség). Hasonlóképpen, egy szórakoztató műsor – például talk show – esetén a rendszeresen visszatérő vizuális és tartalmi elemek (stúdióberendezés, a műsorvezető stílusa, vendégbemutatás) teremtenek ismerős keretet, amelyben a néző az újszerű tartalmat is könnyebben befogadja. Filmművészeti példaként említhetők a nagy filmes produkciók – például a Marvel-sorozatok –, amelyek jól felismerhető formai és narratív sajátosságai (nyitó logó, zenei motívumok, hőstípusok) szintén az apprehenzió révén segítik a közönséget a tartalom előzetes keretbe helyezésében és annak gyors befogadásában.