Az állam meghatározott területen, közös hatalom alatt élő emberek közössége. Lényeges elemei: a) terület, b) lakosság, c) a terület és a lakosság fölött álló főhatalom. Állandó határokkal meghatározott terület nélkül nincsen állam. Polgáraival szemben az államhatalom jogilag korlátlan, mert maga az állami akarat képezi a jogot. Max Weber meghatározása szerint valamely folyamatosan működő, kényszerítő erejű politikai szervezet akkor nevezhető államnak, ha adminisztratív kara sikeresen érvényt szerez arra, hogy monopóliumot gyakoroljon a fizikai erőszak legitim használatára a rend kikényszerítésének során, illetve érdekében. Erkölcsileg az államhatalomnak az emberi méltóság tiszteletben tartásában, jogi és erkölcsi életében van „egyezményes” határa, amelynek a respektálása nélkül az állam saját létének a feltételeit rombolná le. Az állam az emberiség társas együttműködési formái között a legmagasabb rendű alakzat. Anthony Giddens szerint valamennyi modern nemzetállam a 18. században kezdődött folyamatok eredményeként alakult ki. A modern nemzetállam a premodern társadalmak államaival szemben a következő ismérvek alapján különböztethető meg:
1) szuverenitás: a kormányzat egyértelműen megszabott határokkal kijelölt terület felett gyakorolja a főhatalmat;
2) állampolgárság: az állam határain belül élő embereknek világos tudomásuk van arról, hogy az adott állam polgárai. Ennek megfelelően részt vesznek a politikai életben, közös jogokat és kötelességeket élveznek, az azonos politikai közösséghez tartozás érzülete jellemzi őket;
3) nacionalizmus: egy különálló szuverén politikai közösséggel való azonosságtudat fő kifejeződése, amely egy széles értelemben vett politikai közösséghez való tartozás érzetét kínálja.
Az ideális állam a köz érdekében ellátja azon feladatokat, amelyeket magánszemélyek, illetve önkéntes alapon működő szervezetek, vállalkozások nem képesek ellátni, vagy a feladat ellátása így oldható meg a legkevesebb erőforrás felhasználásával. A „Lincoln-kritérium” szerint az államnak azt kell megtennie az emberek számára, amit az emberek a maguk egyéni erőfeszítései révén egyáltalán nem vagy nem olyan jól tudnak megtenni. Ezzel szemben az ezredfordulón már napi gyakorlattá vált a neoliberális államfelfogás szerint az állam feladatainak a magántulajdonba való kiszervezése, a közjavak piaci tulajdonosok számára történő kiárusítása. Antal Zsolt médiakutató szerint ez a média vonatkozásában – különösen a volt szocialista országokban – a magánérdekek közérdek fölé helyezését eredményezte, ami elsősorban a média gyenge állami szabályozásában és a közszolgálati tájékoztatás fokozatos térvesztésében mutatkozott meg. A globalizáció folyamatainak érvényesülése odáig vezetett, hogy napirendre került a történeti állam lerombolásának a programja is, a társadalmi szerveződés új formáinak a létrehozása, egy új világrend kialakítása. Lásd még állami cenzúra, állami szerepvállalás, állami szubvenciók, állami kiadások, funkcionális hasonlat, liberális elmélet.