Az agymosás diktatúrák, ideológiai és vallási csoportok által alkalmazott erőszakos „átnevelés”, amely megfosztja a személyt szabad cselekvési szándékától és saját érdekei követésétől. Rendkívüli hatása és kényszerítő ereje alapján egyértelműen megkülönböztethető a meggyőzéstől. A fogalmat Edward Hunter amerikai újságíró 1951-ben használta először a Brainwashing in Red China című írásában. Az agymosás a koreai és a vietnámi háborúk idején vált széles körben hírhedtté: a hadifoglyok átnevelése során testi és lelki erőszak, kognitív disszonancia és külső kényszer alkalmazásával kívánták elsajátíttatni velük az új gondolkodásmódot. Az erőszakos gondolkodásformálás a hadifogoly- és politikai büntetőtáborokon kívül egyes militáns vallási szekták gyakorlatában is jellemző.
A teljes népességre alkalmazott ideológiai átnevelés folyamatát Kelman (1973) a szociális befolyásolásra történő reagálás sémájával írja le: a) behódolás, b) azonosulás és c) belsővé tétel. A többfázisú, összetett folyamat eredményeként új egyéni és társas identitás alakul ki, és létrejön az „átalakult, megvilágosodott és megtisztult új ember”. Lásd még álságos beállítás, érzések manipulálása, manipuláció.