Az állam köztájékoztatást segítő szerepvállalásának közvetett és közvetlen módozatai ismeretesek:
1) az állam és az állami tulajdonú szervezetek hirdetőként való megjelenése;
2) rágalmazás;
3) a jó hírnév megsértése;
4) a magánélet védelme;
5) a válaszadással kapcsolatos szabályozás;
6) gyűlöletbeszéd;
7) az önkényuralmi jelképek használatát tiltó szabályozás;
8) szakmai titoktartási kötelezettségek meghatározása az újságírók számára;
9) a kormányzattal kapcsolatos információkat szabályozó törvények;
10) a médiakoncentrációra, a tulajdonosi viszonyokra és a piaci versenyre vonatkozó szabályozás;
11) a szubvenciók rendszerének kialakítása a tájékoztatás sokszínűségének a megőrzése érdekében;
12) politikai kommunikáció, választási kampányok szabályozása;
13) műsorsugárzási engedélyekkel, közvetített tartalommal kapcsolatos szabályozás.
A beavatkozás mértékét illetően különbséget kell tenni az állam szerepének a lebontását előtérbe állító, piacközpontú liberális észak-amerikai, valamint a konzervatív elemeket tartalmazó európai tájékoztatási modellek között. A liberális modell szélsőséges példájának az érvényesülésére hagyományosan az Amerikai Egyesült Államokat szokták említeni, míg a közmédia állami közreműködést preferáló és szubvenciókat alkalmazó rendszerei elsősorban az erős keresztény, illetve szociáldemokrata hagyománnyal rendelkező európai országokban jellemzőek. A gyengébb állami részvétel következhet a piaci szereplőket támogató politikai akaratból, de az adott államban gyakorolt kormányzati médiapolitika sikertelenségéből is fakadhat. Lásd még állami cenzúra, állami kiadások, állami szubvenciók, együttes szabályozás, önszabályozás, protekcionizmus.