A állami szabályozottság csökkentése (dereguláció) közpolitikai értelemben az állami szerepvállalás visszaszorítása, leépítése a piaci folyamatok és hatások térnyerése mellett. A dereguláció megszüntet olyan sajátos szabályokat, amelyeket az állami tulajdon vagy az állami érdekek védelmében korábban bevezettek. Éppen ezért a dereguláció során elengedhetetlen a versenyjog szigorú betartása, és a média esetében a médiakoncentrációkkal szembeni szabályozás kialakítása annak érdekében, hogy a korábban szabályozás alá eső vállalkozások ne köthessenek például kartellmegállapodásokat, továbbá más piaci szereplők és a felhasználók kárára ne tehessenek szert monopóliumra. Magyarországon az 1996. évi 1. törvény (médiatörvény) megszüntette azt a frekvenciamoratóriumot, amelynek értelmében kereskedelmi vállalkozások nem juthattak földi sugárzású rádiós és televíziós frekvenciaengedélyhez. Ez esetben a moratórium elvileg éppen az állami-közszolgálati tájékoztatás felerősítését és magyar vállalkozók esélyegyenlőségét kívánta biztosítani. A dereguláció hatására Magyarországon is meghonosodott a duális médiarendszer, amelynek a keretei között 1997-ben a TV2 és az RTL Klub televíziók, illetve a Sláger és Danubius rádiók külföldi tulajdonosai országos sugárzási engedélyt szereztek. Mivel Magyarországon nem voltak médiakoncentráció-ellenes jogszabályok, és rendkívüli erővel érvényesült a kereskedelmi érdekcsoportok politikai befolyása, a közszolgálati feladatokat háttérbe szorító aszimmetrikus piaci és tájékoztatási rendszer alakult ki, így a tájékoztatási folyamatok a közérdek és közjó szempontjából kedvezőtlen irányba fejlődtek. A két országos földi sugárzású kereskedelmi tévécsatorna például együttesen a televíziós reklámbevételek 95 százalékát és a televíziós nézettség kétharmadát szerezhette meg. Lásd még kereskedelmi média, közszolgálati média.