Olyan személy, akinek helytől függetlenül végezhető munkája van, és az információs, valamint a kommunikációs technológia, illetve az internet segítségével távmunkában dolgozik ahelyett, hogy fizikálisan jelen lenne egy vállalat székhelyén vagy irodájában. A digitális nomád életmódot számos innováció tette lehetővé, többek között a tartalomkezelő szoftverek, az olcsó és egyre könnyebben elérhető internet-hozzáférés, a wifi, az okostelefonok vagy az ügyfelek és a munkaadók közötti kommunikációt elősegítő internetprotokoll feletti hangátvitel (Voice over Internet Protocol; VoIP). A digitális nomádok kávézókból, strandokról vagy szállodai szobákból is dolgozhatnak, mivel nem kötődnek egyetlen helyhez sem. A 2020-ban kezdődő koronavírus-világjárvány hatására jelentősen megnőtt a távmunkában dolgozók száma, akik közül sokan váltak digitális nomáddá, és új államokban vagy országokban vállaltak munkát.
A digitális nomád kifejezést először Tsugio Makimoto és David Manners használták az 1997-ben megjelent könyvükben, amelyben egyebek mellett egy olyan egyedülálló, mindenható kommunikációs eszköz feltalálását jósolták meg, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy bárhonnan dolgozhassanak.