A globális etika elméletének egyik legismertebb előadója Hans Küng svájci teológus és katolikus pap, aki szerint a globális etika olyan alapvető erkölcsi értékekre és normákra utal, amelyeket minden kultúra és vallás elfogadhat és megoszthat, és amelyek elengedhetetlenek a globális társadalom fenntartható fejlődéséhez és békéjéhez.
Küng a „Globális Etika Projekt“ keretében dolgozott ki egy globális etikai chartát, amely négy alapvető erkölcsi elvet tartalmaz:
- Az emberi méltóság tiszteletben tartása: Minden embernek joga van a méltósághoz és az alapvető emberi jogokhoz, beleértve a jogot az élethez, a szabadsághoz, a biztonsághoz és a nemdiszkriminációhoz.
- Az aranyszabály: Minden embernek úgy kell bánnia másokkal, ahogy ő maga szeretné, hogy bánjanak vele. Ez az elv valamennyi nagy vallásban és etikai rendszerben megtalálható.
- Az igazságosság elve: Minden embernek joga van az igazságossághoz, a tisztességes bánásmódhoz és az egyenlő esélyekhez. Ez magában foglalja a gazdasági igazságosságot, a szociális igazságosságot és a politikai igazságosságot.
- A békesség és a nem erőszak elve: Minden embernek kötelessége előmozdítani a békét, és elutasítani az erőszakot. Ez magában foglalja a háborúk, a terrorizmus, a fegyveres konfliktusok és az erőszakos radikalizmus elutasítását.
Küng szerint a globális etika nem helyettesíti a különböző kultúrák és vallások saját etikai rendszereit, hanem közös alapot és keretet biztosít a globális párbeszédhez, a közös cselekvéshez és a közös felelősségvállaláshoz. A globális etika segíthet kezelni a globális kihívásokat, mint például a szegénység, az igazságtalanság, a konfliktusok, a környezeti válság és a globalizáció.
Küng programjának a lényege, hogy az erkölcsi indifferentizmus helyett (amely szerint mindössze az alkalom hiánya az erkölcs) lehet-e olyan alapelveket meghatározni, melyek vonatkozásában minden emberi közösség egyetért. Amennyiben ezek az alapelvek meghatározhatók lennének, úgy ezekre építve a fenntarthatóságot szolgáló gyakorlatot lehetne kialakítani.