A technológiai szingularitás elméletének képviselői már az 1950-es években a fejlődés exponenciális növekedésére, valamint a médiumok és az információk mennyiségének a kezelhetetlenségére hívták fel a figyelmet. Neumann János a hatvanas–hetvenes években technológiai szingularitásnak nevezte azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amelynek során a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amilyet korábban nem lehetett értelmezni vagy megbízhatóan előre jelezni. Lásd még technológiai determinizmus elmélete.