A reagáló nem a saját álláspontját közli elsődlegesen, hanem egy korábban megjelent, többnyire őt személyesen támadó közleményre reagál, pontosít. Legfőbb jellemezője ennek a közlési formának, hogy kvantitatív paritás – a megszólalások hossza, a képi megjelenítés kölcsönös megfelelése stb. – esetén is a befogadó perceptív mérlegét alapvetően a kezdeményező felé billenti mindaddig, amíg a reagáló álláspont nem kap önálló jelleget. A kiegyensúlyozott tömegtájékoztatás egyik alapvető elvi kritériuma, hogy a professzionális szerkesztői közreműködés célja éppen a mesterségesen túlreprezentált vélemények és a tartalmukat tekintve például ugyanolyan társadalmi súlyú, de különféle okok – anyagi korlátok, szociokulturális meghatározottságok, a kapcsolati háló meghatározottságai stb. – miatt lényegesen kisebb intenzitással jelentkező vélemények közötti kényes egyensúly megteremtése.