Az Egyesült Államokban a harmincas években jelentek meg először azok a kommunikációs tanácsadók, akik nemcsak a vállalatoknak, hanem politikusoknak is felajánlották szolgálataikat. Feladatuk volt, hogy kidolgozzák egy adott személy, vállalt, márka stb. arculatát. A PR-tanácsadás az 1956-os amerikai választási kampány után ért el komoly eredményeket azzal, hogy alapjaiban változtatta meg a politikai élet hagyományos vonásait. Ezt követően a PR-szakemberek „gondozásra” alkalmas ügyeket kerestek maguknak a vállalatok belső kommunikációjától kezdve az imázsépítésig. A PR, amelyet a bizalomépítés „művészetének” neveztek, manapság egyre gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy a megrendelők akaratának a végrehajtása közben végeredményben a valóság és a felépítendő arculat közötti eltérést kell áthidalnia. Lásd még kognitív csúsztatás, meggyőző szerkezetek, gyűlöletkeltő csúsztatás.