Jeremy Bentham jogfilozófus elképzelése, a „mindent megfigyelés” a 18. század végétől a börtönépítészet alternatíváját kínálta azzal, hogy a rabokat bárhonnan láthatóvá tehetik, a megfigyelőt pedig láthatatlanná. A panoptikon gondolatával egy termékenyen metaforizálható fogalom jött létre, amely a hatalom új, tudatokon uralkodó formáját is jelölheti.
Az újmédia-technológiák a panoptikusság terét is megnyitották: bármi láthatóvá tehető, viszont a felhasználó mindenkori megfigyelhetősége sem vonható kétségbe. Mark Poster (1990) szerint korunk embere olyan mértékben hozzákényszerült, hozzáfegyelmeződött a megfigyeléshez, hogy már önként vesz benne részt, vagyis önmagát fegyelmezi, miközben felelőssé válik az önmagán is érvényesített hatalom gyakorlásáért. Az ember egyszerre válik megfigyelővé és megfigyeltté; a korlátok fluiditása ennek köszönhető. Korunk fal- és rácsmentes szuperpanoptikonjában új kommunikációs viselkedések és kontrollok alakultak ki. Lásd még nem normatív nyilvánosságelméletek.