A szóképek egyik fajtája. Legfontosabb jellemzője a névátvitel, amely két fogalom (dolog) között térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen, vagy ok és okozat szabad felcserélésén alapul. A költészet és a köznyelv egyaránt gyakran él a metonímia használatával, bevonva az emberek világról alkotott tudását az értelmezésbe. Például ok–okozaton alapul: „jó tolla van” = tehetséges író; helybeli érintkezésen alapul: „Tisztelt Ház!” = Tisztelt országgyűlési képviselők!; hely–esemény kapcsolatán alapul: „Sokan tiltakoztak Vietnám idején” = sokan tiltakoztak a vietnámi háború idején. Lásd még metafora.