A nyelvi metaforák képi transzpozíciója a hasonlító és hasonlított vizuális párba állításával valósul meg, amikor az elvont fogalmi viszonyokat konkrét képi formában ábrázolják. Például egy híradásban, amelyben a gazdasági válságot összedőlő dominósor képével jelenítik meg, a képi metafora az elvont jelenséget érzékelhetővé teszi. A képi metaforák további alakzatai – túlzás (pl. üres polcok képei egy „pánikhangulatot” sugalló hírben), irónia (pl. diadalittas politikai beszéd közben ellenpontként kritikus képek), oximoron (pl. „fagyos nyár” képsor egy klímaváltozásról szóló anyagban) – egyaránt jelen vannak hírműsorokban és háttérműsorokban. Utóbbiakban azonban ezek gyakran tudatosabban, stilisztikailag megalapozottabban jelennek meg. A képi közlés hagyományos posztulátumainak a megszegése – Grice kommunikációs maximáinak (1975) a sérülése, például mennyiség, minőség, relevancia, stílus – figyelmezteti a nézőt, hogy a műsorelem rejtett vagy többértelmű jelentést is hordoz. Ilyen, amikor egy politikus nyilatkozata közben ellentmondásos képsorokat vágnak be, ezzel kritikai értelmezést sugallva. E jelenségek vizsgálata feltárja, hogyan kerülnek át a reklámokban már kifinomult intuitív képi hatáselemek a híriparba, befolyásolva ezzel a közönség jelentésalkotását.