A görög retorikai szókép tágabb fogalmi leképezése a gondolatkép, amelynek a több snitt egymás mellé vágásával mediatizált leképezése egyfajta posztmodern vizuális narratívává válik. A képgondolati alakzat ebben az összefüggésben olyan retorikai szerkezet, amely nem csupán nyelvi, hanem érzékletes, szemléletes képek láncolataként jeleníti meg a gondolatmenetet, így a klasszikus szókép hatókörét kiterjeszti egy komplexebb vizuális struktúrára. Amikor a görög fogalom latin változatát használjuk a posztmodern képi retorikában, akkor különbséget teszünk az Arisztotelész, Cornificius, Cicero, Quintilianus által használt eredeti görög szóképi fogalom és gondolati képi alakzat, valamint az ebből származó képértelmezés között. A képgondolati alakzat éppen e kettősség határán helyezkedik el: a szóképi szintet túllépve, de még nem teljesen allegorikus narratívát képezve, képekbe sűrített gondolatokat közvetít, amelyek többértelműségük révén különösen alkalmasak a posztmodern médiumok diskurzusában való felhasználásra. A klasszikus retorikában e struktúrák gyakran példázat, hosszú hasonlat vagy allegória formájában jelentek meg, a mai képi kultúrában viszont vizuális fragmentumokként, mozgóképes vagy vizuális szekvenciákban, a képalkotás technikai eszközeivel fokozva a hatást. A képgondolati alakzat így nem csupán retorikai díszítőelem, hanem gondolkodási minta, amelyben a képiség a jelentésalkotás alapvető dimenziójává válik, és amely szervesen illeszkedik a posztmodern reprezentációs logikába.