A Short és munkatársai által kijelölt értelmezési keretben mozogva Rutter 1984-es elmélete a jelzésnélküliséget tárgyalja. A kutató a fizikális, vizuális jelenlét és tapasztalás nyújtotta ingereket tartja jelzésnek, és azt állítja, hogy minél kevesebb a társas jelzés, annál nagyobb lesz a felek közti pszichológiai távolság, ez pedig a kommunikáció feladatorientáltabbá és személytelenebbé válásához vezet. Lásd még nem normatív nyilvánosságelméletek.