Az internetkiközösítettek paradigmája azon a feltételezésen alapul, hogy az internet hiányában az egyént behozhatatlan hátrány éri a hozzáféréssel rendelkezőkhöz képest. Az internet-hozzáférés hiányából következik az információs szakadék, lemaradás. Az internetkiközösítettek problematikáját többen egyenesen a társadalmi kirekesztés különböző formáival azonosítják, miközben az internetet nem elsősorban az információszerzés, hanem a napi életvezetés nélkülözhetetlen alapjának tekintik, ezért alanyi jogon mindenki számára elérhetővé kívánják tenni. A szabad és általános internet-hozzáférés eddigi szószólóit az esetek többségében nem a véleményszabadsághoz és információszerzéshez fűződő állampolgári, közösségi vagy nemzeti érdek erősítése, hanem magánérdekek vezérelte üzleti szempontok motiválták. Ezért a nézet képviselői az internetkiközösítettek érdeksérelmét is az egyén szintjén, annak gazdasági versenyképességet befolyásoló hátrányaként jelenítik meg. Elsősorban az internet globális-információs-hálózati jellegéből és jogi szabályozatlanságából következik, hogy a mai napig nem vált a duális médiarendszer részévé, azaz a rádióhoz és televízióhoz hasonlóan önálló nemzeti közszolgálati platformmá, hanem nemzeti szinten az egyes médiumok kiegészítő szolgáltatásává, illetve az egyes vállalatok termékeit promotáló, értékesítő felületté formálódott. Az internet közszolgálati pozícióját a virtuális kapcsolattartás és keresés szimbólumává vált közösségi média sem segített megerősíteni. A közösségi média individualizációt erősítő, szabadidő-lekötő felületei elsősorban az egyén kikapcsolódását-szórakozását, s nem a szociológiai értelemben szerveződő közösség építését szolgálják. Az internetkiközösítettek paradigmájának a képviselői az önkéntes kirekesztettség/távolmaradás lehetőségét – mint a káros tartalmakkal és szokásokkal szembeni elutasító állampolgári választ – szintúgy ritkán veszik figyelembe. Lásd még informacionalizmus, kiberbalkanizáció.