A hatalomkoncentráció során valamely gazdasági vagy politikai érdekcsoport vagy érdekcsoportok szövetsége egy adott közösségben meghatározó befolyást szerez és birtokol. Az európai szociális piacgazdaság mint együttélési forma például nyilvánvalóan csak akkor működhet megfelelően, ha a gazdasági és/vagy a politikai hatalom nem koncentrálódik túlságosan, nem válik ellenőrizhetetlenné. Ebben az esetben van lehetőség például arra, hogy a helyi társadalmak számára fontos döntéseket a politika és a gazdaság területén decentralizáltan hozzák meg. A hatalomkoncentráció a verseny, a demokrácia és a szociális piacgazdaság célkitűzéseinek a szempontjából pozitívan és negatívan is értékelhető. Pozitív például akkor, ha a koncentráció által nem monopólium, hanem valamilyen, hosszú távon a társadalmi érdekeknek való megfelelés mellett is működőképes integráció keletkezik, s negatív például akkor, ha a kínálati oldalon monopólium vagy néhány oligopol helyzetben lévő szereplő uralja a piacot, megakadályozva a verseny érvényesülését. A gazdasági hatalomkoncentráció vonatkozásában a vállalatkoncentráció és a vagyonkoncentráció rendszerint együtt érvényesül. A nem belső növekedésen és teljesítményfölényen alapuló túlsúly keletkezését ezért az egyes fejlett, demokratikus európai államok igyekeznek megakadályozni. A tulajdonkoncentráció negatív hatásai a médiában:
1) egyrészt a reklámpiaci bevételekből való aránytalanul magas részesedésben és a kisebb piaci szereplők ellehetetlenülésében vagy bekebelezésében;
2) másrészt a kereskedelmi szerkesztési szempontok uralmában, a közszolgálati tartalmak és médiaműfajok kirekesztésében, végső soron a véleményszabadság sérülésében és a sokszínű, plurális tájékoztatás visszaszorulásában nyilvánulnak meg.