A frankfurti iskola dogmatikus, marxista szemléletű teoretikusai a második világháború után elsőként foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a proletárforradalom miért nem hozta magával a kapitalizmus végét, a társadalmi egyenlőséget. Az elmélet meghatározó képviselői, Theodor Adorno és Max Horkheimer a kor kommunikációs technikáit elemezve arra jutottak, hogy a folyamatok azért alakultak a várakozásokhoz képest másként, mert a magánkézben lévő média úgy alakította a társadalom felé irányuló üzeneteket, hogy azok a kapitalista társadalmi berendezkedést támogatták. Lásd még Hall hegemóniaelméletét.