Az antireklám-mozgalom, illetve a gerillakommunikáció egyik elődje, egyfajta ellenhirdetés, zavarkeltési gyakorlat. A culture jamming Don Joyce 1984-es fogalma, amely alternatív kampánytechnikára, reklámstratégiára, a fogyasztásellenes társadalmi kezdeményezések egyik médiakulturális gyakorlatára utal. A kifejezésnek pontos magyar megfelelője nincs, angol elnevezése pedig a radio jammingből, vagyis a tudatos rádióadás-zavarásból vagy -blokkolásból ered. A culture jamming olyan „kultúrazavaró” jelenség, amely a tömegmarketing eszközeit felhasználva, általában konstruktív módon kritizálja a fogyasztói társadalmat, a reklámkultúra jelenségeit, illetve magát a többségi kultúrát. Néhol a culture hackinget a culture jamming szinonimájaként használják. A culture jamming egyik elméleti elődjének Guy Debord, Gil J. Wolman, Jean-Louis Brau és Serge Berna, a párizsi Letterist International (LI, 1952-1957) kollektíva radikális kultúratudósai által meghatározott, később pedig a Debord vezette Szituacionista Internacionálé antikapitalista tagjai által adaptált détournement-technika volt. A culture jamming a gyakorlatban az érzések manipulálására épít, s ennek eredményeképp gyakran éri kritika a művelőit apolitikusságuk, radikális orientáltságuk hiánya miatt. Az utcaművészetet, a művészi kisajátítást, illetve a „sima” vandalizmust gyakran tekintik culture jammingnek. Legismertebb képviselői a Guerrilla Girls, a The Yes Men és a Billboard Liberation Front.